Bumm…

- De akkor is baglyot veszünk! – kiabálta Rebecca Reed, egy 11 éves kislány az Abszol Út kellős közepén.

- De nem! Én macskát akarok! – makacskodott Vanessa.

- De a macska az szőrős és fúj.

- A bagoly meg tollas! És a macska NEM fúj! Nézd ezt, milyen aranyos! – mutatott rá egy szürke cicára. 

- Aranyos, de nekem akkor is bagoly kell! Hogy fogunk üzenni egymásnak nyaranta, ha nem lesz baglyunk? – kérdezte Becca.

- Kikiabálsz az ablakon! – forgatta meg a szemeit Nessa.

Kisebb tömeg verődött össze köréjük, miközben hisztiztek. Végül a macska mellett döntöttek, mert megláttak egy szép, szürke cicát, ami nagyon aranyos volt.

- Mi legyen a neve? – gügyögött csillogó szemmel Nessa és várakozóan nézett barátnőjére.

- Senki. – duzzogott Becky.

- Ajj, ne csináld már! A macska a favorit állatom a farkas után, de farkast nem vehettünk, szal…

- Akkor legyen a neve Favorit… Az úgyis illik rá.

A Nap gyönyörűen szórta szét szikráit a közelben vásárlókra, köztük egy tejfölszőke hajú Roxfortba készülő diákra is. Az eget egyetlen felhő sem csúfította. Az idő tökéletes volt a vásárláshoz. Hőseink közben betértek a Czikornyai és Patzába, hogy megvegyék a könyveiket, akárcsak az ifjú Malfoy.
- Szegény srác!
- Impotens. –mondták egyszerre a lányok, miközben sajnálkozva néztek a fiú után.
- Kár érte. – tette hozzá Nessa.
- Na jó akkor szedjük össze a könyveket, ha már itt vagyunk. –azzal Becky lerakta Favoritot.
Pár percnyi keresgélés után megtalálták az összes könyvet, ami a listájukon szerepelt. Már épp indultak volna, mikor eszükbe jutott, hogy nem a legszerencsésebb elhagyni újdonsült háziállatukat már egy óra alatt, így a keresésére indultak. Újabb pár percnyi

rohangálás után, megpillantották a cicát egy ketrecben, ahol a Legendás állatok és megfigyelésük című könyveket tárolták. Becca és Nessa mint két idegbeteg elkezdtek rohanni a ketrec felé és valami ilyesmiket kiabáltak:
- Vigyázz Picim! A könyvek harapnak! –így Nessa.
- Gyere ide te dög! – így Becca. – Jó könyv, szép könyv.
- Becca!!! – kiáltotta Nessa, aki közben hasra vágódott egy könyvkupacban, és a ketrecre mutatott.
Erre Becky feltépte a ketrec tetejét, és elkezdte kifelé dobálni a könyveket, hogy elérje a macskát, aki iránt erős ellenszenvet érzett. De egy idő után megfogalmazódott benne a gyanú, hogy helytelenül cselekedett, mivel a könyvek sorban rátámadtak. Közben Nessa még mindig nem tudott föltápászkodni. Ekkor megjelent a bolt tulajdonosa és egyetlen pálcamozdulattal visszazárta a könyveket a ketrecbe, és kiszedte a macskát is, akinek egyetlen szőrszála se görbült. A cica kiugrott a bolt tulajdonosának kezéből, és dorombolva odadörgölőzött Beccához.
- Hát nem édes? –kérdezte inkább csak magától Nessa, még mindig a földön fekve. Jó ideig még nem tervezte a fölkelést, mivel sikerült kényelmesen elhelyezkednie, pár több százéves könyvön.
- De. –nyújtotta oda kezét a lánynak Scorpius, majd felsegítette. – Scorpius Malfoy, szolgálatára.
Rebecca elvből kiröhögte szegény srácot, a neve miatt (vagy nem), és felvette Favoritot.
- Viccesnek tartod a nevem? A tiédet már meg se kérdezem.
- Rebecca Reed. –közölte, mire a szőke kérdőn nézett rá. – Te mondtad, hogy nem kérdezed! – Nessa látva a közelgő szócsatát, bemutatkozott:
- Vanessa Noel.
Pár másodperccel később, megjelent az eladó, kezében egy több ezeroldalas könyvvel.
- Ajándék! Olvassátok el! – nyomta a kezükbe a könyvet.
- Köszönjük, de mi ez?

- Egy könyv! Azon belül használati utasítás a bolthoz. Mégis mit gondolnak? Nyissák ki az 1256. oldalon!
Becca Scorpius kezébe nyomta a vaskos könyvet, majd lapozgatni kezdte. 3 percnyi lapozgatás után, végre kinyitotta az 1256. oldalon.
- 112-es cikkely, 3. bekezdés! – mondta monoton hangon az eladó, bele sem pillantva a könyvbe.
- Hétfőnként, negyed 4-kor, TILOS újonnan vásárolt háziállatot behozni a Czikornyai és Patzába, mivel köztudott, hogy ilyenkor a Legendás állatok és megfigyelésük című kötet vonzza a kisállatokat, mert ilyenkor szoktak uzsonnázni. – olvasta fel Becky, majd szúrós pillantást küldött az eladó felé. – Akkor mi most megyünk is.

- A viszont nem látásra!
- Hát ilyet. – azzal a könyvekkel, egy macskával, és egy Scorpiusszal felszerelkezve elegánsan kisétáltak a boltból. Már amennyire engedte ezt a helyzet.
Elindultak Ollivander boltja felé. A Nap már leáldozóban volt, s arany fényével vonta be a három fiatalt, amint azok beszélgettek. Az Abszol Út lassan kezdett elnéptelenedni, és egyre több denevér kezdett cikázni a fejük fölött.
- Akkor szeptember 1-jén találkozunk! Sziasztok! –köszönt el a fiú.
- Szia!
- Csá. – lelkesedett Becca.
Mentek, mentek, mendegéltek… És egyszer csak nem tudták hol vannak.
- Szerinted jó helyen járunk? –kérdezte Nessa.
- Hát nem valószínű. Vagy szerinted igen? Mert szerintem nagyon nem.
- Hát… Azt hiszem… Becky! Mi eltévedtünk! – pánikolt Nessa.

- Nyugi!
- Én tökéletesen, és teljes mértékben nyugodt és kiegyensúlyozott vagyok.

- Mennyünk be valahova, és kérdezzük meg, hol vagyunk. – érvelt Becky.
- Logikus.

- Nézd ott abban a nagy boltban, biztos tudnak segíteni. – mutatott Becky a Borgin & Burke’s-re, majd elindultak felé, és benyitottak.
- Csókolom! –köszöntek egyszerre a lányok.
Egy öreg, sánta úr bicegett elő a raktárból.
- Miben segíthetek? –mérte végig a lányokat, akik nem jelentettek valami nagy jövedelemforrást.
- Elnézést, de eltévedtünk… - kezdte Nessa.
- Nézd Nessa, ott egy kéz! – mutatott a másik lány egy összeaszott, mumifikált kézre, ami a csuklójánál hozzá volt illesztve egy fatáblához.
- Jujj, tényleg! – szaladtak oda mind a ketten, mire az eladó arcán önelégült mosoly jelent meg. – De aranyos!
Becca odaszaladt a kézhez, és amikor megérintette az összeaszott, undorító ujjak megszorították a csuklóját.  Aztán Nessa megszólalt:

- MEGVESSZÜK!                                           

- ÁÚÚÚ! – kiáltotta Becca.

- Mi van? – kérdezte értetlenül Nessa.

- Csütörtök, mert mi lenne? – kérdezett vissza bosszúsan Becca. – Fájt. De már nem.

- Nem baj, akkor is megvesszük.

- Az alap.      

Hosszú alkudozás után végül megvették a kezet.  Majd az eladó kinyögte, hogy a Zsebkoszközben vannak, és elmondta, hogy lehet kijutni onnan. A lányok szépen megköszönték, és elhúztak onnan, mert az eladó mutatni akart nekik egy emberevő WC pumpát.

Mire kiértek a boltból már majdnem teljesen megsötétedett, de nekik még be kellett menniük Ollivanderhez is, tehát visszakanyarodtak az Abszol Útra. Mint kiderült, csak háromsaroknyira voltak tőle.  Egy idő után, amikor már éppen a bolt előtt jártak Nessa kitalálta, hogy megfésülködik, és Becca kezébe nyomta Favoritot, aki közben a kézre is vigyázott. Ekkor a kéz rátámadt Beccára, aki fuldokolni kezdett.
- Egy pillanat! Mindjárt kész vagyok. – fésülgette tovább barna haját Nessa, de mielőtt befejezhette volna Becca rádobta Favoritot. Ebben a pillanatban kinyílt a bolt ajtaja, aminek következtében a két lány beesett az ajtón, egyenesen a poros padlóra. Nessa leszedte a kezet Becky nyakáról.
- Rossz kéz! Hát szabad bántani a gazdit?
Lassan feltápászkodtak a padlóról, ma már sokadszorra, és eljutott a tudatukig, hogy nincsenek egyedül a boltban. Sőt 4 pasi is volt benn.
- Jééé! Az Harry Potter? – kérdezte Becca.
- Nem, csak a gonosz ikertestvére. Kapjuk el! – élénkült fel Nessa, de Becky már mással volt elfoglalva. Elmerült egy barna szempárban. A szemekhez tartozó valaki, elindult a lányok felé, és a kezeit feléjük nyújtotta.

- Hello, hát ti? – kérdezi, aztán felsegíti őket.

- Hát, mi csak… Véletlen erre tévedtünk, aztán úgy gondoltuk, nem lenne rossz megvenni a pálcánkat is, ha már itt vagyunk. – közölte Nessa és felállt.

- … - így Becca.

Idő közben megjelent egy másik, az előzőhöz hasonló fiú is.

- Ismered őket? – kérdezi bátyjától.

- PERSZE! – mondták mind a hárman egyszerre.
- Ők is roxfortosok. – rögtönzött James, majd kérdőn nézett a két lányra.
- Őőőőő… Igen.  Olyasmi. – mondta Becca.
- Hát, ha már itt vagyunk, gyorsan vegyük meg a pálcákat is, mielőtt összetörünk valamit, mert már nincs nálam sok pénz, és még haza is kéne menni ma. Mert ugye Becky ingyenélő.
- éhéé! Nem is. Annyira.
Biztonságba helyezték a kezet és Favoritot (mondták a cicának, hogy vacsora…), majd Ollivander segítségével elkezdtek pálcákat próbálgatni, miközben a három Potter őket nézte. (Ginny, a gyerekek anyja elment, és mondta, hogy maradjanak szépen nyugton.)
Mikor már vagy a 20. pálcát próbálták ki, mire rátaláltak az igazira. Nessa pálcára juharfából készült és a magja szárkányszívizomhúr, viszont Beccáé rózsafa és a magja főnixtoll. Kifizették a pálcákat, még épp időben, amikor is feltűnt nekik, hogy a kéz rámozdult a már eddig kipróbált pálcákra, és ekkor…

BUMM!

Ollivander boltja helyén már csak füstölgő romok maradtak.