- Helló! A nevem Betsy! És téged hogy hívnak? – kérdezte egy szőke, kék szemű lány.
- Én Gika vagyok. Griffendéles. Te? – válaszolt, és egyben kérdezett is a vele szemben álló, barna hajú, barna szemű lány.
- Jah, hát, én mardekáros. De az segáz. – válaszolt a mardekáros.
- Akkor legyünk legjobb barátnők, jó?
- Persze.
Így lett Betsy Malfoy és Gika Weasley legjobb barátnők. Betsy Draco Malfoy lánya volt, Gika pedig George Weasley lánya. A két család utálta egymást, de a két lány kevésbé. Minden hülyeségben venne voltak, nem nagyon érdekelte őket az se, hogy már második Roxfortos hetükön a kicsapással fenyegették őket. Csak vihogtak rajta. Mint mindenen.
Mindemellett szerettek fát mászni. Délutánonként, miután a házi feladatukat, úgy ahogy megcsinálták, kimentek a Roxforti birtokra, hogy fát másszanak. Betsy bátyja, Scorpius Malfoy is szeretett fát mászni, itt ismerkedett össze huga legjobb barátnőjével – és vele is szeretett. Aztán mivel Scorpinak pedig Albus Potter volt a legjobb spanja, megismerkedtek vele és a bátyjával is. Őket persze Gika már ismerte, mivel a Weasleyk és a Potterek jó barátságban vannak.
Egy szép napon, melyen történetünk kezdetét veszi, és véget is fog érni valamelyik szereplő számára, két főhősünk, Betsy és Gika épp a Roxforti birtokon sétálgattak.
- De akkor is jó ötlet kicserélni a Hollóhátasok reggelijét! – hajtogatta már vagy huszadszorra Gika.
- Szerintem inkább a hugrabugosokét, naaa.... – kérlelte ők Betsy is. Épp legújabb csínjükön törték a fejüket, amikor megláttak egy Hangyát. – Jéé, egy Hangya. – csodálkozott Betsy.
- Nekem erről eszembe jut egy történet, amikor Komáromban voltunk, és a kalauz bácsi megbüntetett minket a vonaton, aztán meg találkoztunk egy Hangya nevű lénnyel (fiúval), meg esett az eső. – meséli Gika. – vagy ott voltál?
- Kac-kac, az vicces volt. De sajnos az a kalauz már nincs jó passzban. Elmeséltem a sztorit apunak és állítólag ő meglátogatta a kalauz bácsit, hogy elbeszélgessen vele. Jó, mi? – vigyorgott a vigyori.
- Hehe, kíváncsi lennék, mi lett a favorit kalauzunkkal. – vigyorgott a másik vigyori.
Közben eldöntötték, mi lesz a Hangya sorsa. Odavarázsoltak egy befőttes üveget, és bele tették az állatot. Hangya 2-nek nevezték el. Meg is beszélték, hogy majd a szobájukban felrakják az ágy fölötti polcra, a fésű mellé, amikor is:
- És remélem arra is emlékszel, hogy amikor Znin-ben voltunk, a fésű volt a favorit és egy nap vagy húszszor fésülködtünk – nosztalgiázott Gika.
- Drágám, az Balatonszárszón volt, de ne zavarjon. – közölte vele Betsy.
- Hát nem is zavar.
Idő közben megérkeztek a kedvenc fájukhoz, csakhogy... Ott már volt valaki. Méghozzá nem is egy valaki. Több valaki. Egy szőke hajú, Scorpius Malfoy és egy barna hajú Albus Potter. Épp egy Mona nevezetű csajról beszélgettek, akit Gika és Betsy nem ismert.
- Megmondalak apának, hogy csajozol! – fenyegetőzött Betsy.
- Tűnjetek el innen, fiúk. Ez a mi törzshelyünk. – mondta mérges tekintettel Gika.
- Mert mi lesz, hanem? – kérdezte gúnyos hangon, szinte gügyögve Scorpi. – Ránk uszítjátok a hangyátokat?
Erre a mondatra a két lány összenézett, és... Hirtelen ötlettől vezérelve lecsavarták a tető a befőttesüvegről, amiben Hangya 2 volt.
- Bazio! – szólt Betsy, mire Hangya 2 két méteresre nőtt. A fiúk sikítozva menekültek, a lányok a hasukat fogták a nevetéstől.
Közben megérkezett egy fekete hajú, zöld szemű, szemüveges, nagyon jóképű pasi: James Potter. Lassan, de biztosan végigmérte a lányokat, és a két méteresre nőtt hangyát.
- Hát itt meg mi történt? – kérdezte felvont szemöldökkel.
- Csak poén volt. – mondák egyszerre a lányok, mire James is elkezdett röhögni. Szép nap.
- És miért kapták? – kérdezett megint James. – Miért vicceltétek meg drága öcsémet és undok haverját?
- Mert kinevettek. Csak megmutattuk nekik, hogy ki nevet a végén, háháá..
- Hát... Én tudok jobb poénokat is. – mosolyodott el a fiú.
- Mert mi nem?? Szerinted ki rakott rókázó rágcsát Lumpsluck teájába? Meg Scorpi és Albus teájába? Hmm?
- Huhh, gratulálok.
A délutánt szinte végi beszélgették, és jól is érezték magukat. A hangyát végül visszakicsinyítették, de ráírták a befőttes üvegre a becses nevét. James megígérte, hogy nem beszél senkinek a kis titkukról. Fárasztó és hosszú napjuk még szinte csak most kezdődött el, sajnos a hosszú beszélgetés után még vissza kellett menniük bájitaltan szakkörre. Amire nem azért kellett járniuk, mert nem elég jók, vagy, mert túl jók, hanem mert ők voltak a kedvencek. Minden tanár kedvencei.
- Szerinted ezt a békabelet jó, ha most adom hozzá, vagy majd csak a végén? – kérdezi Betsy az óra közepén.
- Fogalmam sincs, én már rég hozzáadtam. – feleli barátnője. – És szerinted ezzel a piócavérrel mit kell csinálni?
- Passz. Azt is rakd bele. – vont vállat a másik.
Az óra vége felé, mikor már másodszorra robbantották fel a főzetüket, Lumpsluck odahívta őket magához, és közölte velük – nem, nem azt, hogy mostantól nem kell járniuk szakkörre -, hogy McGalagony szeretne beszélni velük.
- Hé, csajszi, szerinted, mit akar? – kérdezi Gika.
- Nem tudom, csináltunk most valami rosszat?
- Lehet. Nem emlékszek. – feleli meg, szinte a saját kérdését. – Én szeretem a sajtot. – közli Gika.
- Ha ezt túléljük, annyi sajtot kapsz, amennyi csak beléd fér! – nevet Betsy is. – Félsz?
- Ugyanmár! – röhögnek mind a ketten. – Szerintem vigyük Hangya 2-t is.